A távhő a környezetbarát városfejlesztési megoldások egyik letéteményese

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a levegő szennyezettségének csökkentése érdekében tett európai uniós vizsgálatok is rámutatnak arra, hogy a távhő lehet az az olcsó és környezetbarát technológia, amely megoldást jelenthet a városok károsanyagkibocsátásának problémájára, és ezt egyre több európai nagyváros ismeri fel. A nemzetközi trendekbe illeszkedően a fővárosban is megvalósul majd az az innováció, amelynek segítségével azok a sűrűn lakott belvárosi kerületek is kéménymentessé válhatnak, amelyeket leginkább sújt a késő őszi és téli szmog. Jelen posztunkban arra keressük a választ, hogy kifejezetten környezetvédelmi szempontból miért is élheti reneszánszát a távhő-szolgáltatás, amelynek köszönhetően a korábbi trendektől eltérően nem leválnak a budepesti Főtáv Zrt. rendszeréről, hanem éppen új lakóegységek csatlakoznak a tervezett 2021-es fejlesztések megvalósulásának köszönhetően.

Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy bár a vizsgálatok és trendek tanúsága szerint a fővárosi lakosság károsanyag-kibocsátásának csökkentésére ideális megoldás lehet a távhő, napjainkban még bizonyos hendikeppel küzd.

A társadalomba beágyazódott előítéleteket ugyanakkor legfőképp a panellakók tapasztalatai táplálják, és megjegyzendő, hogy maga az épületek konstrukciója, falvastagsága, szigetelése az, amelyben a távhő is képtelen megbízhatóan és gazdaságosan üzemelni. Nem is lehet véletlen, hogy a piaci szereplők – levetkőzve ezeket az előítéleteket – szívesen választják a megbízható, és mintegy egyötödével olcsóbb fűtési módot.

A LAKOSSÁG SAJNOS JELENTŐS LÉGSZENNYEZŐ

A károsanyag-kibocsátás fővárosi csökkentésére visszatérve: a távhő könnyen érthető módon ellenőrizhetőbb technológia, mint az egyedi fűtési rendszerek, legyen az egy kazán, cserépkályha vagy konvektor. A tél beálltával nemcsak a szén-dioxid, de más szennyező anyagok, mint a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid, és a korábban is említett, különösen káros szállópor (PM10) koncentrációja emelkedik. A kéndioxid-koncentráció téli növekedése például a Főtáv Zrt. ezirányú vizsgálata szerint egyértelműen mutatja, hogy a légszennyezést ebben az időszakban leginkább a fűtés befolyásolja. Miközben a széndioxid-kibocsátásért korábban leginkább felelőssé tehető ipar és kisebb részben a közlekedés kibocsátása a technológiai fejlődésének köszönhetően csökkent, általánosságban mégis emelkedett a széndoxid-kibocsátás, tehát a lakosság itt is jelentős szennyezőnek számít. A Főtáv Zrt. külön számításokat végzett a szennyezett levegővel leginkább sújtott, de távhő-szolgáltatással egyelőre nem ellátott belső kerületekkel kapcsolatban. Az itteni 45 ezer gáz-, illetve szilárdtüzelésű háztartás távhőre kapcsolása évente megközelítőleg 67 ezer tonna széndioxidkibocsátás-csökkenést eredményezne, valamint 80 tonnával kevesebb egyéb káros anyag kerülne a légkörbe. A teljes hőgyűrű kiépítésével évente Budapesten 150-170 kilotonna széndioxid-kibocsátás maradna el, ami 12 ezer hektárnyi erdő megmentését jelenti. Mint ahogy dr. Mitnyan György, a Főtáv Zrt. vezérigazgatója a Hungarian Energy Investors Forum című áprilisi szakkonferencián fogalmazott:

“a távhő energiapolitikai eszköz, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének, a fosszilis primer tüzelőanyag megtakarításának, illetve a környezetbarát városfejlesztési megoldások egyik letéteményese.”

Mint hozzátette:

“többféle energiahordozó felhasználására van lehetőség, legnagyobb mennyiségben a távhő alkalmas a hulladék- és megújuló energiák felhasználására, illetve a tüzelőanyag-megtakarítást és az üvegházgázok kibocsátásának csökkentését lehetővé tevő kapcsolt energiatermelésre.”

Fotó: Kovács Attila/MTI

HOGY A HULLADÉK NE A KÉMÉNYEKEN ÁT TÁVOZZON

Itt érkezünk el a távhőszolgáltatás technológiájának másik nagy előnyéhez, amely a hulladékkezelést érinti. Hazánkban jelenleg a kommunális hulladék közel 70 százaléka végzi lerakókban, ahol hosszú évtizedeken, sőt, akár évszázadokon át tartó gondos felügyeletet igényel, hogy ne szennyezze el a talajvizet, és a folyamatos bomlásból szárazó metángáz kezelését is meg kell oldani. Ha a hulladékkezelés piramisát tekintjük, annak legtetején az újrahasználat és az újrafeldolgozás áll, legalul pedig a hulladéklerakás. A kettő között található valahol a hulladék energetikai célú felhasználása, elégetése, amely közel sem a legjobb megoldás, de tekintve, hogy a lakosság egyes tagjai különösen a téli hónapokban előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert, a legjobb, ha ez szigorúan ellenőrzött körülmények között megy végbe. Amikor a téli időszakban a kommunális hulladék egy jelentős része a kéményeken keresztül, füst formájában távozik, olyan rákkeltő, aromás szénhidrogének is a levegőbe jutnak, mint a különösen veszélyes benzopirén. Utóbbi kibocsátási mutatójával kapcsolatban elrettentő tény, hogy a tavalyi év tekintetében például annak ellenére emelkedett, hogy a háztartások kevesebbet fűtöttek. A távhő előnye az otthoni káros gyakorlatokkal ellentétben, hogy a kibocsátás nem a sűrűn lakott területeken történik, és az égetés során korszerű tisztítóberendezések és szűrők gondoskodnak arról, hogy azok a káros anyagok ne kerülhessenek ki, amelyeket lakossági körülmények között nem lehet szűrni. Emellett megjegyzendő, hogy a távhő egyfajta biztonságot is nyújt, hiszen esetében nem fordulhat elő a gyakran halált okozó szénmonoxid-mérgezés, amely minden évben szedi áldozatait.

A jövőre vetítve, amelyben a kibocsátáscsökkentés és a megújuló energiák felhasználása egyre fontosabb tényezők lesznek a klímaváltozás elleni küzdelemben, ugyanakkor hasonlóan fontos kihívás lesz a hulladékcsökkentés is. Erre hosszú távon nem lehet az elsődleges válasz a hulladék lerakása, de még az elégetése sem. Napjaink gyakorlatát tekintve azonban jelenleg az ellenőrzött energetikai célú felhasználás tűnik az értelmesebb kompromisszumnak.

 

Forrás: pestisracok.hu